HUSZONHAT

A fásult arckifejezés jól illett Fliry Vorru sebhelyes ábrázatához. Megpróbált közönyös maradni, mialatt Ysanne Isard levetkőztette Erisi Dlaritet. Eleinte mindkét nő megőrizte a kontrollt, ügyesen váltogatta a civil és függőségi társalgási formulákat; azután az udvarias frázisok egyre vitriolosabbak lettek, és Vorru tudta, hogy ha odadobna nekik két vibroszablyát, egy nanoszekundum alatt miszlikbe aprítanák egymást.

Végül Ysanne Isard azt mondta:

- Teradoc főadmirális visszavonta a parancsnokságom alól az Aggregatort, és ez egyedül a maga hibája!

Erisi erre kitört.

- Az én hibám? Miféle algoritmus segítségével jutott erre a következtetésre? Uram?

- Elég hozzá egy egyszerű elme, hogy meglássa, ami nyilvánvaló. - Isard szeme összeszűkült, keze ökölbe szorult. - A maga pilótái ott voltak az Aggregatoron is meg a Corrupteren is. A maga pilótáinak kellett volna megküzdenie a vadászgépekkel. De nem voltak rá képesek, ezért elveszítettem a Corruptert, és közröhej tárgya lettem galaxisszerte. Teradoc dühösen közölte velem, hogy ha előre tudja, hogy nem vagyok képes sértetlenül visszaadni a hajóját, akkor játék hajót kölcsönöz nekem! A Császár kiontotta volna a beleit erre a megjegyzésre. Én csak azért nem ragadtatom el magam, mert magáról van szó!

- Már megbocsásson, de a pilótáim vezénylésére öntől kaptam parancsot. Én kértem, hogy az Elit osztag mehessen, ön választotta a zöldfülűeket.

- A képesítéseik, épp a maga jelentése szerint: kiválóak.

- Igen, de csatában még sosem jártak - lobbant fel Erisi kék szemében a láng. - Egy olyan csapat ellen küldte őket harcba, amely vitathatatlanul a galaxis legjobb csapata.

Isard felvonta a szemöldökét.

- Még azok után is, hogy a maga társaságát nélkülözniük kell?

A megjegyzés látszólag elkerülte Dlarit figyelmét, de Vorru tisztában volt vele, hogy Erisi megjegyezte.

- Az én Elit osztagom egyenrangú a Zsiványkommandóval. Ha őket küldi ellenük, Teradoc most áradozna, és könyörögne, hogy továbbra is kölcsönadhassa a hajóját. Most azonban nevet, mert nem hallgatott a jó szóra, és nem az Antillesével egyenrangú pilótákat küldte ellene.

Vorru látta, hogy Isard válaszadásra készül, s tudta, hogy ha elveti a sulykot, Erisi könnyen az életével fizethet őszinteségéért. Egy szempillantás alatt mérlegelte a lehetőségeit. Ha most nem lép közbe, Isard tönkreteszi Erisit, és azzal együtt a Dlarit család reputációját is. Tény, hogy az Ashern pusztán a bactakartell elleni támadás miatt alázta meg az apját. Erisi el akart menni az Alderaanhoz, de Isard visszautasította a kérését. Ezek után Erisit felelősségre vonni az Alderaannál történtekért akkora baklövés, hogy ennél talán még Erisi is jobbnak tartja a halált.

Ha közbelép, azzal magára vonja Isard haragját, de úgy tűnik, megéri a kockázatot. Erisinek és családjának kétségtelenül megvan még a befolyása a bactakartellre. Ha Isardot el tudja mozdítani, és Erisi a szövetségese lesz, akkor a Thyferra belső viszályait is el tudja simítani. Akkor talán még az új Köztársaság is elfogadja az érvemet, miszerint azért csatlakoztam Isardhoz, hogy belülről bomlasszam a szervezetét. A gondolat, hogy cserébe ő lehet a bactakartell vezetője, még szélesebbre vonta a mosolyt, amit Erisi ellenkezése csalt az ajkára.

- Azt hiszem, madam direktor, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Zsiványkommandó a támadások tervezésében jóval előrébb jár ahhoz, mintsem árulásra gyanakodhassunk. Az alderaani cirkáló valójában régiségnek számít, és hogy egy X-szárnyú osztaggal kellett megmérkőznie, elég volt ahhoz, hogy Convarion kapitány megfizessen a meggondolatlanságáért.

Isard megfordult, a válla fölött nézett Vorrura.

- Azzal, hogy Convariont teszi felelőssé a történtekért, csak palástolni akarja a tényt, hogy a tervet elárulták Antillesnek, és maga még nem jutott az áruló nyomára.

Vorru elkapta Erisi pillantását, és úgy vélte, elnyerte a háláját. Magában elkezdte sorolni, hányféleképpen tudná Erisi ezt még egyértelműbben kifejezni. Mert a szépsége és eszessége felvetette benne a gondolatot, hogy Isard elleni szövetségüket fizikai egyesüléssel is megpecsételhetnék. De elvetette az ötletet. Nem vonta kétségbe, hogy ez megtörténhet - és még van rá idő -, de egymásra utaltságukat ennél magasabb célnak kell alátámasztania. Ha szövetségesek leszünk, első kontaktusunkat a cél kell hogy meghatározza, nem az érzelmek.

Vorru tudta, hogy Erisi áldozatává válhat, mert a lány észrevette, hogy eljátszadozhat a vágyaival és hiúságával. Vorru mindig is büszke volt, de uralkodott magán. Kora némiképpen visszafogta mind a hiúságát, mind az ambícióit, s észben tartotta, hogy kevés ideje van már arra, hogy minden célját megvalósítsa, amit kitűzött maga elé. A kesseli évek nem vitték közelebb az áhított csúcshoz, és tudta, ha nem cselekszik gyorsan, még azok megközelítésének lehetősége is semmivé fog foszlani.

- Természetesen ezt a lehetőséget sem lehet kizárni, madam direktor, de nem is lehet bizonyítani, ezt ön is tudja. Az tény, hogy Antilles világéletében elővigyázatos volt. Erre a legfőbb bizonyíték, hogy még mindig életben van. Ellene fellépni annyi, mint a felől aggódni, hogy mennyire bízik meg az üzleti partnereiben.

Isard annyira megfordult, hogy mindkettejüket lássa.

- Igen, az üzleti partnere. Karrdével akarok tárgyalni!

Vorru megrázta a fejét.

- Semmilyen körülmények között ne tegye! Ha a mostaninál nagyobb nyomást gyakorlunk Karrdére, rögtön rájön, hogy beépített ügynökünk van az emberei között, és akkor egy igen értékes hírforrásunkat veszítjük el. Mindazonáltal Karrde lojalitását meg lehet nyerni. Arra fogjuk használni, amire csak akarjuk, mégpedig akkor és ott, amikor mi akarjuk. - Széttárta a kezét. - Az a kijelentése pedig, hogy Erisi Dlarit a felelős a vereségért, megalapozatlan. Az ő pilótái alkalmatlanok a Zsiványok elleni harcra. Convarion abban a hitben élt, hogy hajójának felbukkanása jéggé dermeszti az ellenség szívét. Abban reménykedett, hogy szétszaladnak, mert az előző rajtaütésekor azt tették. Antilles már nem volna életben, ha kétszer elkövette volna ugyanazt a hibát. Convarion megkövetelhette volna, hogy a lehető legjobb pilóták repüljenek vele. De nem tette, mert bízott a rajtaütés sikerében.

Isard felemelte a fejét.

- Hát persze! Tehát én szúrtam el mindent! - Haragját nem sikerült gúnyos hangneme mögé rejteni. - Talán elmondhatná, hogy mostantól hogyan menjenek a dolgok!

Vorru elmosolyodott, és egy lépést tett Isard felé.

- A hadicirkáló birtoklása ellenére feltételeznünk kellett volna, hogy Antilles emberei folytatják a rajtaütéseiket - Erisire pillantott -, vagy ahogyan a pilóták olyan érzékletesen nevezik, az „üss-és-fuss" hadműveleteiket. Én arra is számítottam volna, hogy rávesznek néhány teherhajó-kapitányt, hogy álljon át. Ezzel is növelik a zsákmányt. A veszteségeink, mert azzal akkor is számolnunk kellett volna, sokkal kisebbek lettek volna.

Isard félig behunyta a szemét.

- A mi minimális veszteségünk is elég nekik ahhoz, hogy a következő rajtaütésüket finanszírozzák belőle.

- Ez igaz, de az idő nekünk dolgozik, nem nekik. Számos módja van annak, hogyan végezzünk velük, de a fenyegetés, amit jelentenek a számunkra, mindaddig nem fog csökkenni, amíg meg nem találjuk a bázisukat, és le nem romboljuk.

Isard két ujja közé csippentette az ajkát.

- Mindig is a támaszpontjuk megsemmisítése jelentette a végső leszámolást. Más terve nincs?

Vorru tétován elmosolyodott.

- Egyik módja annak, hogy az ellenünk vívott harcukat lehetetlenné tegyük az, ha megnyitjuk a raktárainkat, és a bactát széles körben hozzáférhetővé tesszük.

- Nem! - Isard és Erisi riadtan pillantottak egymásra, mindketten megdöbbentek, amiért oly egyszerre tiltakoztak az ötlet ellen. Isard a fejét rázta. - Ez letörné a bacta árát, és megszűnne a kötöttségünk a partnereinkkel.

- Igen, de mi túlélnénk a pillanatnyi gyengeségünket, a Zsiványok meg nem. A bacta árának stabilitása az ő stabilitásuk. Vegyük el tőlük, és nincstelenek lesznek. Karrde szóba se fog állni velük. Nem lesznek képesek fenntartani a támaszpontjukat, és a támogatóik is elfordulnak tőlük. Hozzunk létre bactabőséget, tűzzünk ki vérdíjat Antilles fejére, és jelentsük ki, hogy bővében lesz bacta azután is, hogy ha Antillest kivontuk a forgalomból!

Miközben felvázolta a tervet, már tudta, hogy Isard el fogja utasítani. Ez a legkönnyebb és legvértelenebb módja annak, hogy végezzünk Antillesszel. Vissza fogja utasítani, mert nem felel meg az ő bosszúvágyának. Ő azt akarja, hogy Antilles szenvedjen, ne egyszerűen elsorvadjon. Nem hiszem, hogy a visszautasításnál azt is mérlegelné, hogy tekintélyét veszítené a Xucphra emberei között, akik pedig pillanatnyilag a megélhetését biztosítják.

Isard lassan megrázta a fejét.

- Antilles közvetlenül szállt szembe velem, és megsemmisítette az egyik rombolómat. Holtan akarom látni, ahogyan Corran Hornt meg a többieket is! És akarom, hogy tudják, én okoztam a halálukat, nem valamelyik kiszámíthatatlan kereskedő partnerük! Másrészt az elvesztett hatalom olyan, amit nehéz újra megszerezni. Tovább!

- A másik terv folyamatban van, de elővigyázatosságot és türelmet igényel. Tovább gyűjtjük az információt, és lecsapunk, mihelyt megtudjuk, hol van. Ezzel csak az a probléma, hogy amíg nem tudjuk, hol van, nem tudunk mit csinálni. Eltarthat hat hónapig, akár egy évig is.

- Elfogadhatatlan - rázta a fejét vadul Isard. - Nem fogok itt üldögélni, és elnézni, hogy Antilles él és virul, én meg csak várok. Ez a helyzet nem tartható fenn tovább. Cselekednünk kell. Meg akarok ölni valakit, és az ő pilótáival akarom megöletni. - Isard ujjával Erisire mutatott. - Ha a maga pilótái tényleg olyan elitek, akkor egy gyilkosság meg sem kottyan nekik.

Vorru érezte, hogy végigfut a hideg a hátán. A Halanit katasztrófával végződött, és most meg akarja ismételni.

- Madam direktor, egy rajtaütés most csak a muníció, az emberek, a gépek és a vevőkör rovására menne.

- De megmutatná Teradoc főadmirálisnak meg annak a hülye Harssknak, hogy rajtam nem lehet röhögni. És ugyan kit aggaszt a vevőkör? Vajon nem az enyém az összes bacta a galaxisban? Tőlem kérnek, és nem azt várják, hogy én kérjek tőlük.

Vorru feltartotta a kezét.

- Nem kérdéses, hogy olyan hatalom van a birtokában, ami senki másnak, de egy újabb Halanit-féle támadás több félelmet generálna az emberekben, mint amennyi kívánatos.

Isard szánakozón Vorrura vicsorgott.

- Pontosan a félelem az, amit ki akarok váltani, Vorru miniszter. De elfogadom az érvelését. De akkor is támadok, és Dlarit emberei fogják végrehajtani, csakhogy ezúttal megkíméljük a kívülállókat.

Energikusan Dlarit felé fordult, aki egyszeriben elfehéredett.

- Tervezze meg a támadást az Ashern ellen, és büntesse meg őket, amiért makacsul ellenállnak nekem. Ósdi fegyvereik vannak, de tudatni akarom velük, hogy ha ellenkeznek, a halált kockáztatják. Találjon valamit: egy lőszerraktárat, egy lázadó tábort, egy szimpatizáns falut, bármit! Találja meg és rombolja le! Se figyelmeztetés, se kegyelem! - Elmosolyodott. - Ne legyen kérdéses, kinek a kezében van a hatalom!